3. Bujócska
Tízig számol
kis Donald,
Mickey koma
elbújhat!
Látlak!-visít
kis Donald,
Mert a füled kikukkant!
4. A Spenót
Volt egyszer egy kisgyerek, aki nem szerette a spanótot. Rudi babának hívták. Valahányszor a mamája ebédkor föltálalta a spenótot, ő egyszerűen kidobta az ablakon.
De hiszen a spenót nagyon egészséges-próbálta neki megmagyarázni anyukája. De Rudi baba csak azért is kidobta a spenótot.
Mikor aztán egy szép napon Rudika megint csak kihajította az ablakon a spenótot, röviddel utána egy nagyfülű, hosszú, hegyes orrú kis fickó jelent meg az abalakban.
Ki dobálozik itt a spenóttal?-kérdezte igencsak bosszúsan, mert hogy fülén és hosszú, hegyes orrán spenótszálak lengedeztek.
De amint észrevette Rudi babát, nem állhatta meg, hogy nagyot ne nevessen. Ahá! Szóval te voltál az!
A kis fickó egy manó volt. Egészen egyedül élt az erdőben. Magányosnak is érezte magát, és szeretett volna játszani valakivel.
Szóval nem szereted a spenótot-szólt a manócska Rudi babához. Igaz, am i igaz, én sem szeretem. Költözzél hozzám, akkor nem kell többé spenótot enned. Akár meg is esküszöm rá.
Hát ez csalogatóan hangzik-gondolta Rudika. Így aztán lekászálódott a székéről, és követte a manót az erdőbe.
Rudi baba meg a manó az egész délutánt pompás játékokkal töltötte. Mikor eljött a vacsora ideje, mindketten bementek a manó kunyhójába. A manócska két nagy tányér szénát szedet elő a tálalószekrényből, és az asztalra tette.
Mmmm!-morogta a manó, és a friss, zöld szénát nagy csámcsogással bekebelezte.
Rudi baba is kíváncsian nekilátott. Igen ám, de még a spenótnál is borzasztóbbnak találta, ráadásul még szúrt is. Így aztán a szénát tányérostul kihajította az ablakon.
A manó elcsodálkozott. Nem szereted a szénát?-kérdezte.-Hiszen ez a manók kedvenc csemegéje!
Másnap reggeltől estig a kunyhó mögötti kertben játszottak. Este aztán megint bementek a kunyhóba.
Hát ha nem szereted a szénát, próbálkozzunk valami mással szólt a manócska Rudi babához. Két iszappástétomot vett elő a szekrényből, és az asztalra rakta.
Mmmm!-nyögte a manó, és még a szája széléről is lenyalta az iszapmaradékot.
Rudi baba óvatosan megkóstolta. De ezt is rosszabbnak találta a spenótnál. Sőt a szénánál is szörnyűbbnek! Így aztán megint csak kidobta az ablakon.
-Ekkora finnyásságot még nem tapasztaltam!-dohogott a manócska. Nem szereted a szénát, nem szereted az iszappástétomot. Mit szeretsz te egyáltalában?
A manó méregbe gurult, és föl-alá járkált. Rudi baba csak nézte, a gyomra pedig egyre vészesebben korgott. Egyszerre sírva fakadt.
-Ebből elég volt!-toppantott a manócska. Galléron ragadta Rudi babát, és elmasírozott vele a faluba, egészen a házukig. Erősen dörömbölt az ajtón.
Mikor Rudi baba anyukája sírva kinyitotta, a manó átadta neki fiacskáját, és így szólt: -Tessék! Visszahoztam. Ilyen elkényeztett kis vakarcsot nem tűrök a házamban!
Rudi baba mamája letörölte könnyeit. Rettentően örült, hogy visszakapta egyetlen fiacskáját. És mit gondoltok, mi történ, amikor legközelebb megint spenótot főzött?
Kitaláltátok! Rudi baba jóleső mormogással az utolsó cseppig kiürítette a tányért. Végtére is, a spenót mégiscsak jobb a szénánál. Hát még az iszappástétomnál...