7. A KISGÖMBÖC

Volt egyszer egy kisgömböc, s volt egy asszony meg az ura. A gömböcöt fel szokták tenni a padlásra a füstre, ezt is felkötötték, és mikor a disznóölésből minden kifogyott, azt mondja az asszony a lányának, hogy menjen fel, hozz le a padlásról. Mikor a lány le akarta oldozni, a kisgömböc rákiáltott:

-Mit akarsz velem?

-Megenni.

-Majd bekaplak én!

S bekapta.

Akkor az asszony felküldte a fiát, menjen, nézze meg, mit csinál az a lány ilyen sokáig, hogy még most sem hozza a kisgömböcöt. Azt mondja neki a kisgömböc:

-Tudom, értem jöttél!

Fogta, azt is bekapta.

Odalenn meg már nem győzik várni őket. Fölmegy az asszony, hogy mért nem hozzák már a kisgömböcöt. Mondja annak is:

-Tudom, mért jöttél, értem jöttél. Értem jöttél!

Azt is bekapja.

Vár a kisgömböc, látja, már senki nem jön utánuk, fogta magát, legurult, körülnézett.

-Na, nincs senki a házban? Hát akkor megyek tovább.

Ahogy megy, talál egy disznófalkát, bekapta kanászostul.

Ment tovább, arrébb meg egy marhacsordát talált. Azokat is bekapta. Továbbmegy, találkozik egy aratóbandával. Azokat is mind bekapta. Még mindig ment tovább, talált egy század huszárt. Bekapta azokat is, de a huszároknak éles szuronyuk volt, és mindenki kiszabadult, a kisgömböc meg oda lett.

Oldal: 7. A kisgömböc
Gyere velem az óperencián is túlra, ott vár ránk a csodák birodaloma! - © 2008 - 2024 - azoperenciantul.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat