2. Mirkó királyfi

I. rész

Egyszer volt egy király, annak volt három fia. Ennek a királynak az egyik szeme mindig sírt, a másik mindig nevetett. Fehér királynak hívták.

A három királyfi pedig azon tanakodott, hogy miért van az, hogy apjuk egyik szeme mindig sír, a másik mindig nevet, és összebeszéltek, hogy meg kellene kérdezni. Csak nem tudták, melyik menjen be. A legkisebb végül azt mondta a legidősebbnek:

-Te vagy a legidősebb, úgy illik, hogy te menj!

No, az elvállalta.

Mikor benn volt, látta, hogy az apja ott ül a királyi trónuson, köszöntötte illendően:

-Jó napot adjon isten, király édesatyám!

-Adjon isten, édes fiam, mi jót hoztál?

-Nem hoztam én semmit, csak mondja meg nekem, mi az oka van annak, hogy az egyik szeme mindig sír, a másik meg mindig nevet.

-Jól van, fiam, mindjárt megmondom.

Erre a király kirántotta a kardját, és le akarta vágni vele, de a fiú kiugrott az ajtón. Mikor kinn volt, az öccsei mindjárt kérdezték:

-Na, mit mondott?

-Csak menj be, majd megtudod! - válaszolta a középsőnek.

Bement a középső is, az is köszönti az apját:

-Jó napot adjon isten, király édesapám!

-Neked is adjon isten, fiam! Mi jót hoztál?

-Semmit, csak azt, hogy mondja meg nekem, mi az oka, hogy az egyik szeme mindig sír, a másik meg mindig nevet?

-Jól van, fiam, mindjárt megmondom!

Ezzel kirántotta a kardját, le akarta a középső fiát is vágni. Az is kiugrott az ajtón. Kérdi a legkisebbik:

-Neked mit mondott?

-Menj be, majd neked is megmondja!

Mikor a legkisebb bement, ennek Mirkó volt a neve, megállt az apja előtt ő is.

-Jó napot adjon isten, király édesapám!

-Adjon isten, édes fiam! Mi jót hoztál?

-Nem hoztam semmit, csak azt akarom kérdezni, mi az oka annnak, hogy az egyik szeme mindig sír, a másik mindig nevet.

-Jól van, fiam, megmondom.

Ezzel kirántja a kardját, hogy levágja, de Mirkó csak áll, és azt mondja:

-Itt vagyok, király édesapám, a fia vagyok, tehet velem, amit akar.

-Látod, fiam, ez az oka. Mert az egyik szemem mindig terád nevet, a másik szemem meg a bátyáidra sír. Mert láttam én, hogy te királnyak való vagy, mégsem tehetem ,hogy téged tegyelek királlyá, a bátyáid az elsők. Hanem van énnekem egy nagyon jó barátom akivel már száz éve nem beszéltem, azzal nagyon szeretnék találkozni. Amelyikőtök idehozza nekem, az lesz a király. A többi meg a fejével fizet.

Mikor Mirkó is kiment, a bátyjai mindjárt kérdezték, hogy mit mondott az apjuk, és ő elmeszélte nékik úgy, ahogy volt.

A két idősebb királyfi azonnal felöltözött, a legjobb lovakat nyergelték föl, és útnak indultak. Mirkó otthon maradt. Telt-múlt az idő, a két királyfi visszajött eredmény nélkül. Nem is mertek az apjuk elé menni, mert utdták, hogy lefejezteti őket. Mirkó meg csak szomorkodott.

Volt egy rongyos csikó ott az istállóban, azzal nem törődött senki. Mirkó etette mindig, ő tisztogatta, de hát nem nagyon látszott meg rajta. Odamegy a csikóhoz, akar neki enni adni, s megszólala a csikó:

-Miért búsulsz, kedves gazdám?

-Hogyne búsulnék-mondja Mirkó-,mikor az apám azt mondta, hogy van neki egy jó barátja, a Fekete király, és már száz éve, hogy nem beszélt vele. Aki azt el tudja hozni, az lesz a király, de aki nem tudja, azt lefejezteti. A bátyáim már elmentek érte, vissza is jöttek eredmény nélkül. Talán le is fejezték őket, és most rajtam a sor. Ha el nem tudom hozni, én is úgy járok, ahogy ők.

Azt mondja a csikó:

-Ne búsulj semmit, kedves gazdám, elhozzuk a Fekete királyt. Csak szerezz nekem egy teknő parazsat meg egy teknő köleskását.

Mirkó mindjárt hozott neki, a csikó megette, s azt mondta Mirkónak:

-Ott van a tyúkól padlásán egy öreg nyereg meg egy rozsdás kard. A nyerget tedd rám, a kardot meg kösd az oldaladra.

Mirkó fölnyergelte a rossz csikót, a kardot pedig az oldalára kötötte.

-Na most-azt mondja-, édes gazdám, vezess ki az istállóból, és ülj fel rám. Úgy menjün-e, mint a szélvész, vagy úgy, mint a gondolat?

-Úgy, mint a gondolat.

-Akkor hunyd be a szemed, de ki ne nyisd, amig én nem mondom!

Hát egyszer csak szól ám a csikó neki:

-Kedves gazdám, most nyisd ki a szemed.

Mirkó meg elámult, mert látta, hogy a lova aranyszőrű, az őruhája is arany, majd elveszett tőlük a szeme világa.

Folytatás a következő oldalon>>>

Oldal: 2. Mirkó királyfi
Gyere velem az óperencián is túlra, ott vár ránk a csodák birodaloma! - © 2008 - 2024 - azoperenciantul.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat