4. Jóska meg János

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király meg egy királyné. Magtalanok voltak. Volt egy lovuk meg egy kutyájuk, az is magtalan mind a kettő. Egyszer a király kiment halászni ,s nem fogott semmit. Másnap is kiment, akkor sem. Harmadik nap fogott három apró halat, ss mind a három megszólalt:

-Vágj ketté minket, király őfelsége! Két darabot a feleséged, kettőt a ló, kettót a kutya egyen meg!

A király el se tudta gondolni hirtelen, kik beszélnek hozzá, csak akkor vette magát észre, mikor a kosárba nézett. Onnan szóltak a halak. Úgy tett, ahogy mondták. Kettőbe vágta, aztán odadta őket a feleségének, a lovának meg a kutyájának. Ahogy eljött az idő, a királyné két fiót szült, a lónak is két szikója, a kutyának is két kölyke lett. A két királyfit Jóskának meg Jánosnak hívták. Mikor Jóska meg János tizenkilenc esztendősök lettek, elindultak országot-világot próbálni. Magukkal vitték a lovukat meg a kutyájukat. Az a kutya, amelyik Jóskával ment, az volt Vasrágó, amelyik Jánossal, az volt a Vasmetsző. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak olyan helyre értek, ahol az út kétfelé vált. Középen volt egy bitófa. Abban egyeztek meg, hogy most elindul ki-ki a maga útján, de aki előbb jön vissza, szúrja a bicskáját a bitófába, aztán ha a szúrás nyomán vér fakad, az azt jelenti, hogy a másik meghalt.

Jóska nemsokára egy fekete gyásszal bevont város szélére ért. Volt ott egy csárda, bement. A csárdában hallotta, mit újságolnak az emberek. A városban lassan szomjan vesznek, mert csak egyetlenegy kútjuk van, s abban egy hétfejű sárkány lakik. Az mindennap csak egy-egy lányért ad vizet. Már a király lányán van a sor.

"No-gondolta magában Jóska-, én megpróbélom, megbirkózom azzal a sárkánnyal!"

Kimegy a kúthoz, a király lánya már oda van láncolva. Nemsokára vérvörösre változott a víz, jött fel a sárkány. Jóska a lovát odakötötte egy fához, a Vasrágó kutyát meg magához hívta. Ahogy Jóskát meglátta a sárkány, rákiáltott: 

-No te földi féreg! Neked sem kedves az életetd, ha idejöttél vizet inni!

A Vasrágó kutya hirtelen lerágta a királylányról a láncot, s máris odaállt a kúthoz. A sárkány éppen kidugta a fejét, ő meg neki a sárkánynak! Kihúzta a  kútból, Jóska is kirántotta a kardját, a sárkány két fejét levágta. Az már látta, hogy itt baj van, könyörgőre fogta a dolgot, ígérte, hogy többet nem jön elő. Jóska végül megszánta. A két fejből a nyelvet kivágta, a fejeket meg egy bokorba dobta. A királylány odaszaladt hozzá, nagy hálálkodva mondta neki:

-Édes szívem, szép szerelmem! Én a tiéd, te az enyém! Te leszel az én uram!

De Jóska nem maradhatott mellette, ment vissza a csárdába, onnan a bitófához, hogy a bitófába beleszúrja a kést. Hát látja, hogy a szúrás nyomán vér jön! Mindjárt tudta, hogy János meghalt. Nem sokat töprenkedett, elindult azon az úton, amelyiken János. Ahogy megy, egy erdőben egy nagy fekete kastélyhoz ér. Nézi, hogy tudna bejutni, de minden ajtó zárva volt. A Vasrágó kutya mindjárt kirágott egy ajtót, bementek. Egy vén boszorkány jött elébe, aki úgy tett, mintha nagyon félne a kutyától.

-Hallod-e, fiam, félek a kutyádtól, itt ez a cérna, kösd meg vele!

Jóska szétnézett már, és látta, hogy a János Vasmetsző kutyája is ott van egy láncon. Megparancsolta Vasrágónak, hogy Vasmetsző láncát rágja el. Akkor már ő tudta, hogy Jánosnak is itt kell lennie, ha a kutyája itt van. Odaszólt a vén boszorkánynak:

-Te vén kutya, inkább azt mondd meg, hogy a testvérem! Mert itt kell lennie!

Azt mondja a vén boszorkány:

-Itt egy ajtó, azon eredj le!

Az ajtó alatt pince volt, ott volt János földarabolva. A boszorkány azt akarta, hogy Jóska is menjen le, s ott majd elbánik vele. Azt mondja Jóska:

-Eredj csal le te, vén kutya! Hanem azt mondom neked, add elő a testvéremet, mert ízekre szedlek én is.

A boszorkány nem tudott mit csinálni. Lement a pincébe, fölhozta Jánost, úgy ahogy volt, összedarabolva. Összerakta, belemártotta egy hordó kulimázba*, ráfújt, az meg föléledt. Jóska arcán erre felpirkadt az öröm, ráparancsolt a két kutyára, hogy szaggássák szét a vén gonoszt. Ahogy szétszaggatták, a vár megszabadult a sötétségtől. János a Vasmetsző kutyával ott maradt, Jóska meg visszament a királylányhoz.

Ahogy a királyi palota elé ért, hallja, hogy odabenn vígan szól a muzsika. Kérdezi a népektől, mi az oka, hogy olyan vígan vannak. Mondják neki, hogy a király lányát elveszi a Hamus betyár, most van a lakodalom.

Jóska a szé-szóra nem sokat adott , de gondolt egyet. Vasrágónak a nyakába kosrat akasztott, aztán beküldte a királyi palotába. Az út meg az ajtó tele volt katonával, a kutyát sehogy sem akarták beereszteni. Vasrágó jobbra-balra csóválta a farkát, aztán jobbra-balra dőltek ki a katonák a sorból. Azzal fölért a konyhába, ott meg rettenetesen megijedtek tőle. Nem tudták, hogy mit csináljanak vele. Kihívták a királylányt. Ahogy a királylány Vasrágót meglátta, mindjárt megismerte, hisz az rágta le róla a láncot. Megparancsolta, hogy rögtön rakják tele a kosarat mindenféle enni-innivalóval, a kutyát pedig ne bántsák.

Gondolta ő már akkor, hogy Jóska itt lehet valahol. A katonák a kutyának megint útját állták, Vasrágó megint csak a farkát csóválta, agyonütötte vele a fél hadsereget. Hát ezt mindjárt jelentették a királynak, hogy itt van egy legény, a kutyája rettentő sok katonát megölt. A király üstöllést* ráküldte a maradék seregét.

Jóska javában evett-ivott a kosárból, amelyet a kutya telehozott a királyi palotából, mikor hallja, hogy nagy katonaság jön érte. Nem nagyon örült neki, de ha már így van, föltette magában, hogy nem hagyja magát. Vasrágó nekiesett a sok katonának, egy szálig levágta őket. Csak egyet hagyott meg, Jóska azzal üzente a királynak, hogy máskor különb legényeket küldjön, mint ezek voltak.

A király csak nagyotnézett, hogy az a legény a kutyájával a sok katonát egymaga mind levágta. Megparancsolta, hogy hintóval menjenek érte. A hintó el is vitte Jóskát a lakodalomba. Mikor odaért, látta, hogy a Hamus betyár ott ül az asztalnál. Odaszól neki Jóska:

-Hallod-e, te senkiházi, mit keresel te itt?!

Azt mondja a Hamus betyár:

-Azt, hogy én mentettem meg a király lányát a sárkánytól!

-Bízonyítsd be!-mondja neki Jóska.

Akkor előveszi a Hamus betyár a tarisznyáját, kihúzza belőle a sárkány két fejét, felmutatja.

-Itt a sárkány két feje, amit levágtam!

Azt mondja rá Jóska:

-Az nem igaz!

A királylány, aki mindezt végighallgatta, se holt, se eleven nem volt már félelmében, a népek meg odakiáltanak Jóskának:

-Aki a fejet fölmutatja, az a szabadító!

Jóska se hagyta magát. Megfelelt:

-Okos ember szónak hisz, de a bolondnak beszélhet az ember!

Elővette a sárkány két fejből kivágott nyelvét.

-Hát nézzétek jól meg azokat a fejeket, megvan-é a nyelvük, mert én vágtam ki belőle, azokat meg félrehajítottam. Akárki megtalálhatta. Ki hát a szabadító?

-Te!

Aztán azt kérdezte tőlük:

-Mit érdemel az, aki hamis dolgot állít?

-Azt, hogy kössék ló farkához, a lovat csapkodják meg! Szaggassa meg az út, vágják hétfelé, a városban hétfelé akasszák ki!-vágott közbe a menyasszony mellől a Hamus betyár.

-No, most magadra szóltál-szörnyedtek el a népek.

Ló farkához kötötték, a lakodalom meg tartott tovább, Jóska lett a vőlegény, s még a kutyák is tökös rétest ettek. Itt a mese vége.

*Kulimáz:kenőcs

*Üstöllést:azonnal

Oldal: 4. Jóska meg János
Gyere velem az óperencián is túlra, ott vár ránk a csodák birodaloma! - © 2008 - 2024 - azoperenciantul.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat