5. Esik az eső

Nyár volt. Sütött a nap, a madarak csiviteltek, a pillangók egyik virágról a másikra röpködtek. Donald baba már előre örült a délutánnak, amikor találkozhat a többiekkel a játszótéren. Ám hirtelen egy nagy sötét felhő tűnt fel az égen, és máris kövér, sűrű cseppek kezdtek el potyogni. Nemsokára már a tetőn dobolt az eső.

A kis Donáld ökölbe szorította a kezét. Nem akarom, hogy essen az eső! Mert az eső unalmas, nem lehet kimenni és neki semmi kedve sem volt az építőkockáival, autóival vagy vasútjával játszani. Duzzogva ült a sarokban.

Hirtelen féelmes recsegés támadt, aztán valami zörgést hallott. Donald baba erősen figyelt. Ez nem mennydörgés volt! Ratatata!-hallatszott, aztán bumm, bumm!

Amilyen gyorsan csak tudott, Donald baba a recsegés irányába mászott. A hang a konyhából jött.

Donald baba izgatottan nézte a konyhaajtóból, hogy a kis Daisy egy tarka zászlót lobogtatott. Igazából nem is zászló volt, hanem egy fürdőlepedő, de ahogy Daisy baba suhogtatta, egészen úgy festett, mint egy zászló.

Mögötte Minni baba csúszkált, és egy főzőkanállal hadonászott. Hirtelen földobta a magasba. Mikor visszaesett, Minni mellényúlt, és a kanál a kövezetre esett. Donald baba kacagott, és tapsolt is hozzá. A babák ugyanis farsangi fölvonulást játszottak, és Minni volt a katicabogárka. Hát ez épp ilyen esős napra való mulatság volt.

Tratatata!- torobitálta Mickey baba egy papírtölcsérbe. Tutututu! Clarabella is utánozni próbálta.

Bumm, bumm, bumm, bumm! Rudi baba két kanállal dobolt egy lábason. De szépen hangzott!

Goofy baba bohócosdit játszott. Grimaszokat vágott, és nagyokat bukfencezett.

Ez volt a legszebb felvonulás, amit a kis Donáld valaha is látott. Valami mégis hiányzott. Donald baba hamar rájött. Csinn-bumm! Dirr-durr!

Daisy baba rémületében kiejtette kezéből a zászlót. Minni baba fakanala zajosan a kövezetre hullott. Mickey, Rudi és Clarabella elnémult egy pillanatra. Sőt, még Goofy baba is elfelejtett grimaszolni. Bumm! Durr! Bing! Bang! A zaj egyre erősebb lett. Csinn-bumm! Dirr-durr!

A konyha közepén ott üldögélt Donald baba, és két lábasfedőt vert össze teljes erejéből!

A többiek megtapsolták, aztán ki-ki a maga hangszerével kisérni kezdte. Mondom, ez volt a legszebb farsan, amit valaha átéltek. Azt pedig, hogy kinn esik az eső, Donald baba már régesrég elfelejtette. Mert szó sem lehetett unatkozásról.

Oldal: 3. Esik az eső
Gyere velem az óperencián is túlra, ott vár ránk a csodák birodaloma! - © 2008 - 2024 - azoperenciantul.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat