1. A szegény juhászgyerek

Élt éldegélt a világon egy szegény asszony. Annak volt egy fia, egy juhász legény. Volt egy birkájuk is. Mikor ezt a birkát a juhászlegény ki akarta hajtani, a gazdag juhászok nem engedték a jó legelőre. Mit tehetett egyebet, meg kellett elégednie egy kopár sziklával.

Ám ahogy odaért, elébe állt egy öregember, s azt mondta neki:

-Fiam, hajtsd inkább a másik hegyre! Ott lesz kút is, fű is, olyan, hogy elveszel benne.

A juhászlegény úgy tett, ahogy az öregember mondta, a birka legelhetett kedvére, mert volt mit, nem maradt éhen. Mikor már jóllakott, a juhászlegény odament a kúthoz, hogy vizet húzzon neki. Ahogy felhúzza a vizet, a vödörben ül egy igen szép személy. De csak a feje látszott a vödörből, s el is tűnt mindjárt. Kiönti a vizet, akkor látja, hogy a szép személlyel együtt a birkája is eltűnt. Mit csináljon most már? Elkezd kiabálni neki, hívja, s egyszerre száz birka jön elébe.

Ki adta, ki sem, azt ő nem tudta, de azért hazaballagot velük. A második nap kihajtja a száz birkát. Megint hiába akarta volna a jó mezőre hajtani, a gazdag juhászok csak nem engedték, s ezeket is a másik hegyre hajtotta, ahová előző nap az egy birkát. Legelhettek, ahogy akartak, s mikor már jóllaktak, vizet húzott nekik. Ahogy húzza, húzza, a vödörben megint felhúzza a szép személyt, aki előző nap is benne ült. De most már derékig látszott. Most is eltűnt egyszeriben, eltűnt vele a száz birka is. 

Szétnéz a legény látja, hogy megint nincs egy szál birkája sem. Hívja őket, hát kétszáz jött a helyükbe! Ezeket is elhajtotta haza. Harmadnap a kétszáz birkát már egyenesen a másik hegyre hajtotta. Olyan magas volt afű, hogy a kétszáz birka nem is látszott ki belőle. Amikor gondolta, hogy inniuk kellene adni, megint vizet húzott a kútból. A vödörben megint ott volt a szép személy, már térdig látszott, s nem is tűnt el. Kivette a vödörből, letette a fűbe, de ahogy szétnézett, a birkáknak nem volt se híre, se hamva. Hívja őket újra. Ott is terem a kétszáz helyébe háromszáz. Sosem gondolta volna, hogy az egy birkából még ennyi is lehet, mégsem töprengett sokáig, hazahajtott. A szép személty is haza akarta vinni, de az nem ment vele.

Otthon a birkákat elzárta, megvacsorázott, aztán lefeküdt. Mikor fölébred, látja, hogy az étel-ital, amit az asztalon hagyott, mind elfogyott. Nem tudta elgondolni, hogyan lehet. Másnap éjjel újra ez történt. Harmadik este aztán ébren maradt, megleste, ki jár ott. Hát az a szép személy volt, akit a kútból kihúzott, az ette meg a vacsorát. De most a juhászlegény meglepte s megfogta.

Elvette feleségül.

Csakhogy a felesége igen-igen szép volt, meglátta a király fia is, az is magának akarta. Azt mondja:

Te juhászlegény, látod-e itt ezt a vaserdőt? Ha ezt holnap reggelre ki nem irtod, össze nam rakod, vége az életednek!

A juhászlegény hazament, de szavát se lehetett venni. Kérdezi a felesége, hogy mi baja. Elmondja.

-No, ne töprenkedj, azt még meg lehet csinálni!

Azzal az aranygyűrűn, ami az ujján volt, fordított egyet, s tizenkét óriás termett előtte. megparancsolta nekik, hogy a vaserdőt irtsák ki, aztán holnap reggelre rakják is össze. Mikor a juhászlegény másnap felkelt, csak azt látta, hogy a vaserdő ki van irtva, össze is van rakva. Bement a királyfihoz, s megjelentette, hogy minden úgy van, ahogy parancsolta. Azt mondja erre neki a királyfi:

-Látod-e ott azt a angy kősziklát? Azt holnap reggelre nekem fölszántsad, búzával bevesd, még egy kenyér is legyen belőle!

A juhászlegény felesége a tizenkét óriással ezt is megcsináltatta. Másnap reggel maga a királyfi is majd kővé nem változott, mikor meglátta, hogy minden úgy van, ahogy parancsolta. Mondja megint a juhászlegénynek:

-Hallod-e, juhászlegény! Ott a hegyen van egy pincénk! Ha azt reggelre nem hozod ide a kastély alá, vége az életednek!

Nem búsult már a juhászlegény! A felesége csak egyet fordított a gyűrűjén, s a tizenkét óriás mindent elvégzett.

A királyfi a negyedik nap már nem is tudta, mit parancsoljon. Egyszer mégis előhívatja a juhászlegényt, s azt mondja neki:

-Holnapra hívd meg hozzám az Istent ebédre a tizenkét apostolával együtt. Ha itt nem lesznek, vége az életednek!

Elmondja a juhászlegény a feleségének, mit parancsolt a király neki. Az meg elővett egy aranypálcát, a földre ütött vele, onnan kijött egy táltos ló. De ahogy a juhászlegény rá akart ülni, felrúgta az első levegőégbe. Mikor visszaesett, felrúgta a második levegőégbe. Amikor innen is visszaesett a juhászlegény, felrúgta a legfelsőbe, mert három levegőég van. És mindből visszaesett a juhászlegény. Akkor a táltós ló a hátára vette, s felvitte magával. Az ég megnyílott, az Isten előtt álltak.

Kérdezi az Isten:

-No, te földi ember, mi dologban jársz itt?

Azt mondja a juhászlegény:

-Uram Atyámhoz jöttem. A királyfi megparancsolta, hogy Uram Atyámat a tizenkét apostolával hívjam meg hozzá ebédre.

-Elmegyek-mondja az Isten-,de mondd meg a királyfinak, hogy az én ebédem egy szem búza, egy csöpp víz!

A juhászlegény ezen sem álmélkodott, visszaült a lóra, aztán isten hírével visszaindultak.

Ebédre az Isten a tizenkét apostolával meg is jött. A kevély királyfi nagyon megijedt. Leültek az asztalhoz. Az Isten meg a tizenkét apostol megették az egy szem búzát, megitták az egy csöpp vizet, abban a percben a kastély mindenestül elsüllyedt, megnyílt a föld alatta.

A juhászlegény meg a felesége pedig máig is él, ha meg nem halt!

Oldal: 1. A szegény juhászgyerek
Gyere velem az óperencián is túlra, ott vár ránk a csodák birodaloma! - © 2008 - 2024 - azoperenciantul.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat