HARLEQUIN MESÉK
A farkas és a hét kisgida
Kecskemama az erdei házban élt hét gyermekével. A farkas szüntelenül lesben állt. Az járt a fejében, hogy tudná felfalni a kisgidákat.
Kecskemama a piacra indult.
-Senkinek se nyissatok ajtót!-figyelmeztette gidáit.
-Különösen a farkassal vigyázzatok! Ha bejut a házba, mindnyájatokat felfal!
A farkas látta, hogy a kecskemama elmegy otthonról.
-Itt az alkalom!-gondolta elégedetten.
Az ajtóhoz lopózott, és vékony hangon megszólalt.
-Nyissátok ki, gyermekeim, én vagyot itt, az édesanyátok!
A gidák azonban meglátták a farkas bundáját.
-Dehogy nyitjuk-kiáűltották-,a mi édesanyánknak szép fehér lába van, a tiéd meg csúf sötét!
A farkas lisztbe mártotta a mancsát, és visszament a házhoz.
Mikor az ajtórésen benyújtotta fehér mancsát, a kisgidák azt hitték, édasanyjuk érkezett meg.
Így hát nyugodtan kinyitották az ajtót. A farkas rájuk rontott és villámgyorsan felfalta őket.
Mohóságában még rágni is elfelejtett. Csak a legkisebb gida menekült meg: idejében bebújt az ágy alá. Félholt volt az ijedtségtől, amikor a kecskemama rátalált.
A kecskemama ollót tűt és cérnát vett magához, és gidájával a farkas keresésére indult. Az tele hassal horkolt a folyóparton egy fa alatt.
A kecskemama ollójával felvágta a farkas hasát. A kisgidák vidáman ugráltak ki belőle. Aztán követ gyűjtöttek és a farkas bendőjébe tömték.
A kecskemama összevarrta a farkas hasát.
-Alaposan megszomjaztam-mormogta a farkas, amikor felébredt.
-Megyek, iszom egyet. A folyóhoz ballagott, de amikor a víz fölé hajolt, a nehéz kövek meglódultak a hasában, és a farkas a vízbe fulladt.
A kecskemama és kisgidái pedig boldogan éltek, mígy meg nem haltak.