A HÁROM KISMALAC
Az erdő mélyén három kismalac testvér éldegélt. A farkas szüntelenül körülöttük ólálkodott, hátha egyszer elkapja őket.
A testvérek elhatározták, hogy házat építenek magunknak, az majd megvédi őket. A legkisebb nádból húzta fel a magáét. Ő fejezte be leghamarabb s nyomban játszani ment.
A középső fából kezdett építkezni. Látva azonban, hogy öccse már készen van, elkapkodta a munkát, hogy minél hamarabb csatlakozhasson a testvéréhez.
A legidősebb téglából épített házat.
-Majd meglátjátok, mit ér a ti házatok a farkassal szemben-figyelmeztette testvéreit.
A farkas űzőbe vette a legkisebb malacot, aki lélekszakadva futott a háza felé.
A farkas azonban ráfújt a nádházra, amely azonnal összeomlott.
A kismalac rémülten menekült a középső testvér házához. A farkas ott loholt a nyomában.
A farkas csak ráfújt, és a faházikó is összeomlott.
A két testvér fürgén elszelelt. Fulladozva érkeztek a legidősebb téglaházához, nyomukban a farkassal. Mindhárman berohantak a házikóba, bezárták az ajtót és az ablakotkat.
A farkas ott keringett a ház körül, s azon törte a fejét, hogy juthatna be.
Kerített egy hosszú létrát, és felmászott a kémény tetejére.
-Majd a kéményen ereszkedem le-gondolta.
A legidősebb testvér azonban egy nagy üstben vizet forral. A farkas a kéményből egyenesen a forró vízbe zuhant, és összeégette magát.
Nagy jajgatás közepette kotródott el a házikótól. Azt mondják, soha többé nem kívánta a malachúst!